A karaoke neve a japán „üresség” és „zenekar” szavakból ered. A szövegkörnyezettől függően a karaoke egy szórakoztató helyszínt jelenthet, a háttérzenét és a háttértárakat reprodukáló eszközt. A kontextustól függetlenül mindig mikrofont, a képernyő erős fényét képezzük, és ünnepi hangulatot árasztunk. Szóval, mi az a karaoke?

Arra a kérdésre, hogy mikor jelent meg először a karaoke, nincs konkrét válasz. Ha arról beszélünk, hogy a dalszöveg nélküli zenére énekelünk, akkor már az 1930-as években ott voltak a hátsó számokkal ellátott, bakelitlemezek, amelyeket otthoni előadásoknak szántak. Ha karaoke-lejátszóról beszélünk, akkor annak prototípusát először Japánban, az 1970-es évek elején tervezték Daisuke Inoue zenész varázslatos érintésével, aki előadásai során a háttérzenéket használta fel, hogy gyorsan pihenhessen, miközben megőrizte a közönség elragadtatásának szintjét.

A japánok annyira megkedvelték a háttérzenét, hogy hamarosan megjelent az új ipar, a karaoke-gépek gyártása bárok és klubok számára. Az 1980-as évek elején a karaoke átkelt az óceánon és az USA-ban landolt. Először hideg vállat kapott, de a házi karaoke lejátszók feltalálása után valóban népszerűvé vált. A „Karaoke Evolution” cikk további információkat nyújt a karaoke történetéről.

Az énekes hangja mikrofonon keresztül a keverőtáblához utazott, ahol összekeveredett és visszatette a háttérsávot. Ezt követően a zenével együtt továbbították a külső audiorendszerbe. Az előadók a tévéképernyőről olvassák a sub-kat. A háttérben eredeti zenei videót vagy kifejezetten semleges tartalmú felvételt játszottak.